Ez egy kizárólag nőknek fenntartott hely, ami azt jelenti hogy a kliensek nagy része ortodox, ezen belül is nagy számban vannak chárediek.
Nagyon kellemes atmoszférája van a teremnek. Alapvetően szeretem ezeket a "férfiaknak belépni szigorúan tilos" eseményeket, legyen szó imádkozásról vagy izzadásról.
Van valami nagyon elementáris és megindító abban, amikor nők egymást és magukat (és az Ö.valót) ünneplik. A ros chódes női tfila-körök valami ilyesmit is képviselnek.
Talán a tükör előtt való ugrabugrálás, miközben héberül üvöltözi valaki hogy "egy, kettő - előre step, hátra mambo" kevésbe megható, de mindenesetre sokkal kényelmesebben ugrabugrálok, ha nem állnak az ajtóban férfiak.
(Erről - mármint a női együttlétről - jut eszembe: még gyerekkoromból is az egyik legélénkebb emlékemként az maradt meg, amikor egyszer anya-lánya tea délután volt a suliban. Minden olyan rózsaszín volt, elegáns és illatos. Na meg a kalapok! Mindig mosolyt csal az arcomra.)
Viszont a minap nem ugrabugráló órán voltam, hanem az un. elipszis gépen edzettem.
Az összes ellipszis gép egy sorban van (kb 10) és ezekhez van három tv rendelve. Vagyis ketten vagy hárman néznek egy tv-t, és az hallgatja, aki a tv-hez csatolt gépen edzik.
Nem voltak túl sokan a teremben, és elfoglaltam a helyemet egy ilyen tv-hez csatolt gépnél, ami egyben azt is jelenti hogy én döntök tv csatornákat illetően.
Bekapcsoltam az MTV-t.
10 perc múlva a mellettem lévő gépre egy cháredi nő lép rá. Egy nő, aki annyira vallásos, hogy a fejtakarását még nők előtt sem veszi le.
Feltételezhető hogy nincs internete és rádiója otthon, tv-je pedig egészen biztosan nincs (hacsak nem az ágy alatt vagy a szekrényben tartják).
De itt, az edzőteremben, nem tudja levenni a szemét a képernyőről.
Én pedig egyre jobban zavarban vagyok, mert éppen egy rövid kis ruhában smárol az énekesnő valami fekete macsóval a videoklipben.
De a cháredi szomszédom csak bámulja.
A következő klipben is van egykét provokatívabb jelenet, de nem annyira eget rengető. Ennek ellenére meg akarom kérdezni, hogy nem zavarja-e. Percekig gondolkozom rajta. Először, azon, hogy hogyan kérdezném meg héberül. Aztán pedig azon, hogy megkérdezzem-e egyáltalán, elvégre ő jött ehhez a géphez (amikor több szabad volt).
Aztán Madonna eldönti a kérdést helyettem, egy brutálisan cniesztelen klippel. Már annyira szégyellem magamat, hogy nem bírom nézni a monitort, és megszólítom a nőt angolul: "Ha zavar, csak szólj, és elkapcsolom."
A nő leveszi az eddig odaragasztott szemeit a tv-ről, kicsit megrázza a fejét és azt mondja tökéletes amerikai akcentussal "whatever, it's fine." (azért írtam angolul mert a "whatevert" nehéz lefordítani.)
Hát jó, akkor hagyom, gondolom magamban.
A nő pedig továbbnézni.
2 perccel később hozzám fordul a nő és zavart arckifejezéssel azt mondja: "Tudod, zavarnia kéne. De egyszerűen vonzódom ehhez. Nem tudom nem nézni" - és leszállt az ellipszis gépről.
Chodes tov és chag sameach!
Poszt-poszt: Ebben az edzőteremben láttam először nőket fel és levenni parókát.
Egy korombeli lány amikor feltette, már nem hittem volna korombelinek. Inkább az anyukám korosztályának tűnt.
És én fél évig kerestem egy ilyen helyet, de nem találtam... :\
VálaszTörlésEszter, ezt én 2 perc alatt magtaláltam volna :)
VálaszTörlésÉrdekes történet... Mi ebből a tanulság? a média kikerülhetetlen..
VálaszTörlésEszter, az agripason van, a suktól 5 percre, az egyik ocsmány szoc-reál épületben. De vannak még ilyen edzőtermek mindenfelé a városban.
VálaszTörlésRibojnoj sel ojlom, sőt Bozse moj! Macho-nők edzőterembe járnak és pucér ill. félpucér nőket stírolnak. Hát mondhatom. Aztán még ti csodálkoztok a sok leszbikus férfin...
VálaszTörlésA parókalevétlenek amúgy van egy gerontológiailag meghatározott megfelelője: Az este és reggel történő protéziskivétel. (Három protko: tejes, husos, parve, s mindezt hetven évesen fejben tartani...)