A rossz blogger egyértelmű ismertető jele

Hogy már az első posztja után maximálisan elhanyagolja a blogját, és nem veszi a fáradságot hogy bejegyezzen.

Most jön a mentség, ami egyben egy kis update az életemről.
- Az ulpan fárasztó, ráadásul siker élményem sincs, mert mindenki jobb nálam. (A sok sémita kimagaslóan jól beszél héberül. És ha nem is jól, de legalább beszél. Én félek megszólalni. Na de ők persze előnyben vannak. )
Sokat kéne tanulnom és lelkiismeretfurdalásom lenne, ha úgy hagynám el az országot hogy nem beszélek héberül, miközben heti 3 posztot írtam. A hébernek mégiscsak prioritást kell élveznie. (Az utóbbi mondatok nem azt jelentik hogy blog-írás helyett héber szavakat tanulok. Bárcsak azt jelentenék.)

- Sokáig vagyok a jesivóban, fáradt vagyok. Mindig.

- És ha nem is vagyok fáradt... Otthon a lakás körüli teendők meg számlák várnak. Közvetlenül órák után pedig gyakorta kiborító teológiai felvetések és kérdések amiket rendszerint a többi bóherral osztok meg. Ők megnyugtatnak, hogy Jeruzsálemben sok más zsidó is ráébred arra, hogy ennek a dolognak, ami köré az életünket építjük (nevezzük vallásnak), némi köze van I.tenhez.
Ez kis nyugtalanságot okozhat, ha eddig nem nagyon foglalkozott az adott zsidó teológiával. Én ilyen adott zsidó vagyok.

- A legsajnálatosabb, de legjobb indokom a nem-posztolásra pedig az, hogy ösztöndíjakat kerestem Amerikába. Nem találtam. Kicsit kezdem feladni, mivel mindenhol zárt ajtókba botlom. Gondolkozni kezdtem a B-terven, de ez csak még több stresszt okoz(ott).

Poszt-Poszt: Ez kicsit személyes bejegyzés lett. Inkább általánosabbakat tervezek. És többet a jiddiskájtból. Bár meglepő, hogy hogyan sikerült egész kevés zsidó referencia ponttal ennyire zs-s posztot kreálni. Ez szimplán annak köszönhető, hogy az egész írás merő panaszkodásból áll. Jól esett.

Parsasz Brésisz

 A Brésiszben található számomra az egyik problematikusabb rész a Tórában. És nem, nem azért, mert Ádám oldalbordájából (is) származtatja Évát. (Illetve amiért állatok és madarak között keresgél magának partnert, mielőtt I.ten Éva megteremtése mellett dönt).  Utóbbi inkább akkor zavar, ha valamilyen soviniszta argumentáció alátámasztásaként idézik, ilyenkor pedig kellően mérges tudok lenni a Tajrára, de ez szerencsére ritkán fordul elő. Kerülöm a brésiszt-idéző sovinisztákat. 

A tanácstalanságot inkább maga a kettős teremtés történet okozz(t)a. Nem nyugtat meg a Biblia kritika válasza, miszerint az első P forrástól, a második pedig J forrástól származik. Talán mert nem is a kérdésemre válaszol, ami inkább így szól: "Hogyan nem vették észre ennyi időn keresztül, hogy a két történet nem egy?" 

Érthetetlen a számomra, hogy hogyan lehet a második történetet szimplán az első részletezése, amikor logikai ellentmondás van a kettő között. És akkor nem is beszéltünk a stilisztikai eltérésekről.

Épp a hetekben akadt Soloveitchik "The Lonely Man of Faith" c. esszéje a kezembe, ami pedig egészen új perspektívát nyújtott, és így remélhetőleg holnap nyugodtabb szívvel fogom a lejnolást követni. 

Soloveitchik szerint nem kettős tradícióra ill. történetre utal a Brésisz két fejezete, hanem az ember duális természetére. Az ellentmondás a történetek között, amely oly sok embernek problémát okoz, kreált, a valódi ellentmondás magában az emberben van. És erre világít rá a Tóra. 

Ergo egészen rossz helyről közelítettem meg a kérdést a Rav szerint. Mindkét történetnek helye van, nem hiába kanonizálták. Nem logikai ellentmondást kell keresni és értetlenkedni a bölcsek elfogultságán, hanem túllátni magán a psáton, magán a teremtés menetén. 

Azt, hogy miben is különbözik a két Ádám, miben rejlik a duális természetünk, legközelebbre hagyom.  

A köv. poszt alkalmával nem engem fogtok olvasni, hanem Soloveitchiket...(Bli néder). Szóval érdemes lesz követni :-)

Git sábesz!