A Brésiszben található számomra az egyik problematikusabb rész a Tórában. És nem, nem azért, mert Ádám oldalbordájából (is) származtatja Évát. (Illetve amiért állatok és madarak között keresgél magának partnert, mielőtt I.ten Éva megteremtése mellett dönt). Utóbbi inkább akkor zavar, ha valamilyen soviniszta argumentáció alátámasztásaként idézik, ilyenkor pedig kellően mérges tudok lenni a Tajrára, de ez szerencsére ritkán fordul elő. Kerülöm a brésiszt-idéző sovinisztákat.
A tanácstalanságot inkább maga a kettős teremtés történet okozz(t)a. Nem nyugtat meg a Biblia kritika válasza, miszerint az első P forrástól, a második pedig J forrástól származik. Talán mert nem is a kérdésemre válaszol, ami inkább így szól: "Hogyan nem vették észre ennyi időn keresztül, hogy a két történet nem egy?"
Érthetetlen a számomra, hogy hogyan lehet a második történetet szimplán az első részletezése, amikor logikai ellentmondás van a kettő között. És akkor nem is beszéltünk a stilisztikai eltérésekről.
Épp a hetekben akadt Soloveitchik "The Lonely Man of Faith" c. esszéje a kezembe, ami pedig egészen új perspektívát nyújtott, és így remélhetőleg holnap nyugodtabb szívvel fogom a lejnolást követni.
Soloveitchik szerint nem kettős tradícióra ill. történetre utal a Brésisz két fejezete, hanem az ember duális természetére. Az ellentmondás a történetek között, amely oly sok embernek problémát okoz, kreált, a valódi ellentmondás magában az emberben van. És erre világít rá a Tóra.
Ergo egészen rossz helyről közelítettem meg a kérdést a Rav szerint. Mindkét történetnek helye van, nem hiába kanonizálták. Nem logikai ellentmondást kell keresni és értetlenkedni a bölcsek elfogultságán, hanem túllátni magán a psáton, magán a teremtés menetén.
Azt, hogy miben is különbözik a két Ádám, miben rejlik a duális természetünk, legközelebbre hagyom.
A köv. poszt alkalmával nem engem fogtok olvasni, hanem Soloveitchiket...(Bli néder). Szóval érdemes lesz követni :-)
Git sábesz!
Szia,
VálaszTörlésszép a blog, szurkolok neki.
A bejegyzésed meg nagyon érdekes; én nemrég Levinasnál olvastam a kettős teremtéstörténetről meg a nő szerepéről benne, és bár ő is egy kiegyenlített dualitásról ír a végén, de ezt a kiiegyenlítettséget meghagyja férfi és nő között, Soloveitcheké mintha tovább menne;
szóval várjuk a folytatást, minden tekintetben!
timi
Timi,
VálaszTörlésIgen Soloveithchik mindenképp továbbmegy. Az ő dualitás-elmélete csakis Ádámra érthető, a két fajta Ádám (1. és 2. történet Ádámja). Viszont itt természetesen Ádám az embert jelképezi, nem a férfit.
Sajnos nem nagyon posztoltam mostanában,és lehet h még pár hétig nem is fogok, iszonyatosan lefoglal a tanulás ill. a jövőmön való aggodalmaskodás...
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blognév választásod. Kíváncsian olvasom. Hajrá!
gmx,
VálaszTörlésKöszönöm! Remélem a posztok is megnyerik majd tetszésedet.